Beneveztem, be én!

Szembejött egy kép tegnap éjjel.  Nem kellett háromig sem számolnom és máris azon kaptam magam (végül is mit csináljak, ha nem tudok aludni éjféltájban), hogy pötyögöm be az adataimat a nevezési lapon. Eddig csak nézegettem, méregettem, ábrándoztam, meg játszadoztam a gondolattal, aztán tegnap kattantam. Fogalmam sincs hogy készüljek, de azt tudom, hogy meg akarom csinálni. Minden őrültséget ki akarok próbálni.

Így is a bőség zavara uralkodik, ha mozgásaimat nézem, elkezdtem futni 2 és fél éve tök nulláról, megy, csinálom. Pár éve elkezdtem a rudat, imádom, majd..., Angelocska jógázni vitt nagyon tetszett, majd...., pár hónapja nekilendültem a saját testsúlyos edzésnek, nagyon tetszik, csinálom, pár hete a THOR-ban kipróbáltam a kettlebell-t, jöhetne, aztán a TRX-et is, simán el tudnám képzelni hetente minimum egyszer, ezen a hétvégén rávettek a barátaim, hogy tegyek a vállamra 40 kilót, guggoljak le vele, aztán álljak fel, de ne így, hanem úgy, felálltam, de nem volt elég, feszítsek bele, feszítenék gyakrabban. Szummaszummárum, amit felsoroltam annak a töredéke is simán elég lehetne, és ezeket nem is művelem rendszeresen (bár jó lenne), nagy részüket csak kipróbáltam, ami viszont épp elég a vágyakozáshoz. 

Akkor földre visszapotty és lehet készülni szeptemberre, Paksra!!! 

A tavalyi táv (34 km volt) már nem hozott újra lázba, miután teljesítettem, plusz, így hogy olvastam valami sokkal izgalmasabbat.... az KELL nekem!

Ennek örömére elmentem ma hóesésben futni 11 km-t, ami 57 perc volt. Jó az nekem, alig futottam mostanság, mert volt/van sok más.