Visszazökk!

3 nap a barátaimmal és a feltöltődés garantált. Tavaly is volt ilyen, igaz kicsit hosszabb, de nem probléma, a lényeg, hogy összejött végül.

Nem egyenesen arányos az élmények mennyisége az eltöltött napok számával. Ahogy egymás között mondjuk, mindenkinek megvan az esélye, hogy jól érezze magát, aki nem tud élni vele.... egyéni szocproblem! :) A Furcsák már csak ilyenek....örülnek, ha együtt lehetnek!

Kutyázás, strandolás, játék, hülyülés, duma, mindezek egy része komoly formában, de többnyire inkább lájtos verzióban.

Kaja 90%-ban olyan, amit máskor majdnem biztos, hogy nem eszem, ha van helyette más is.

Lángos, 2 tenyeremnyi átmérőjű, tejfölös, rengeteg sajtos, nem feleztem senkivel, elcsomagolás sem kellett, fagyi, de csak a teszínhabos, vanília fagyis jeges kávé után. Vacsora után simán csúszott a hideg-meleg palacsinta. Dőzs volt, na, mondom én, ha kikapcs, akkor ne szarakodjunk már dobozban uborkával.

Bozsó egy kicsit sem pofátlanul pályázik a túrós batyum utolsó falatjára.
Lehetetlen volt ellenállni annak a szempárnak! :)

Volt kis örömmozgás, na túlzásba nem estünk, kettlebell bemutató Encsitől, nem kispályázik, 16 kilóval nyomja. Csak az a kár, hogy a fényképező nem volt a közelünkben. Gábor természetesen folyamatosan kiakaszt, kérdezek tőle valamit, hogy szerinte hogy lehetne megcsinálni, erre Ő, hát nem tudom, erre MEGCSINÁLJA. Hát b.meg! :))))) 

Példa, kettőt konkrétan tudok. Az egyik, mondom neki, hogy jó lenne kézenállni megtanulni, esetleg pár lépést menni is rajta. Felpattan és 4-5 lépés alapból.
Következő. Tisza-tó, Sarud, strand, víz, kapu. Csinálja a kis repertoárját, a vízben és a parton is bámulják, értem én, valljuk be nem átlag, amit művel a vízben a húzódzkodóvá kinevezett kapun. Mondom Neki back lever, kérdezi miaz, elmondom, erre MEGCSINÁLJA. Mi lenne, ha még foglalkozna is vele úgy istenigazából... el sem merem képzelni. Na, ezekért van az, hogy feltétel nélkül megbízom abban az edzéstervben, amit Ő nekem csinált és hiába akadnak jóindulatú emberkék, akik megváltatnák a világot velem az általuk kreált tervvel, nekem akkor sem kell a másé!!!!!

Tavaly kábé ilyenkor akadtam ki, mert már erősítgettem egy ideje és azt éreztem, hogy hmmm nem is vagyok már olyan kis harmatgyenge női egyed. Aztán jött a világosság, hogy nem a szöszt (ide más szó illene, dehát úrinő vagyok, vagy valami olyasmi :) ) nem. Itt voltunk, ezen a strandon akkor is, nyomta a kis performanszát, tetszett már akkor is, mondja nekem, hogy menjek és húzzam fel magam a kapun. 2 lány megtette előttem, valszeg meg tudom én is. Nem ment. Se erőből, se méregből. Elvonultam és elbőgtem magam. Már jó ideje erős akartam lenni, valahol úgy is éreztem, hogy az vagyok, de pofán csapott a szembesülés. Hazajöttünk egy éve, lehiggadtam, beszélgettünk és azt mondta, csináljam, amit mond és hogy jövőre meg sem fog kottyanni, hogy felhúzzam magam. Nyár volt, mondta, hogy még készüljek az akkori célomra, a 34km-es Maratom lefutására, aztán meglátjuk.

Január közepétől kezdve fix edzéstervet követek, azt, amit Ő nekem készített. Néztük, hogy bírom, változtattunk, ha kellett, ha én változtattam, akkor megkérdezte miért tettem, nem kellene.... visszatértem, akkor is, ha úgy éreztem menne több is, nehezebb is. És minden úgy lett, ahogy mondta, idén nyáron nem szégyenkeztem a kapufán, számolatlanul húztam magam és csinálgattam, amiket tudok, meg olyat is amit nem tudok :) Állat jó volt! Még mindig azt érzem, hogy van hová fejlődni, szóval mondom is Neki, jó lesz, ha elkezd agyalni nekem valamin, mert jövőre is mutatni akarok azon a kapufán valamit.

Mielőtt elmentünk Sarudra, csak felvettem az FB-os Fegyencsoport kihívását videóra. 1perc 30 másodperc lett ott, akkor.