Írok...

...nem tudom mennyit. Igazából azt sem, hogy mit. 

Iszonyúan besűrűsödtek a napjaim. Hajnalban futok, gyakran még sötétben. Km-ben keveset, nem is minden nap, de még csak nem is minden másnap, hanem amikor úgy alakul. Próbálom az intenzitáson behozni a dolgokat, intervallfutok, illetve lépcsőfutok. Ha csak éjjel jut idő, akkor nyomok pár sorozatot pl. 5 fekvő, 5 lábemelés rúdon, 10 lebegőülés. Vagy egy régi HIIT-t. Valamit kell csinálnom. Jobban mennek a  szellemileg leterhelt mindennapok, ha fizikailag csak kicsit is aktivizálni tudom magam.

A napokban úsztam, mert maradt nyárról bérletem, fél óra alatt 20 hosszt, még másnap is nehéz volt az egész felsőtestem, de olyanra is akadt példa, hogy kutyasétáltatás közben nyomtam fekvőket, vagy guggolásban mentem a kutyával a réten, sötétben ki látja? Nem mintha világosban nem csinálnám meg. 

Egyenlőre keresgélem a lehetőséget, a fél órás réseket a bármiféle mozgásra. Fogalmam sincs hányat tudok húzni magamon, a lgszebb, hogy nem is érdekel. Csak és kizárólag a mozgás imádatáért mozgok. Egyre kevésbé érzem tehernek a korai kelést, átállok pár hét alatt. De az sem gond, ha reggel visszahúz az ágy. Nincs lelkiismeretfurdalás, mint máskor korábban. Nem célom, hogy kikészítsem magam. Bízom magamban, hogy érzem, mire van szükségem.

Ma reggel fél 6-os keléssel kivittem a kutyát egy körre, majd ment 10 lépcsőfutás és egy futazörs kör, ami nincs 2 km. 7 után kicsivel pedig már ébresztettem a gyerekeket és indult a nap.

Most pedig alvás. 

Teréz anya 18 évesen is milyen szép volt!

Csak találtam.