2012. június 16., szombat

Egy jókora semmi

Olvasom Angelocska mai írását, plusz egész nap az jár a fejemben, hogy MENNI, MOZOGNI AKAROK! Pedig csak 2 nap kihagyásom volt, lesz ez még rosszabb is egy hónap múlva, jó lesz, ha hozzászokom. Vagy kőkemény hasizmaim lesznek, talán arra tudok majd leginkább edzeni a sebes számmal.

Azt mondták a csajaim tegnap este, hogy ma eljönnek velem egy kicsit futni, várom hogy visszább hűljön a levegő és kíváncsi vagyok, hogy mennyi maradt mára a lelkesedésükből. Ha csak kicsi, már az is valami. Ebben hiszek, hogy ragad a példa, (persze a rossz is), egyre többet esznek velem reggelente zabkását, sőt előfordult, hogy el is készítették teljesen egyedül. Változások mennek kicsiben, lépésről-lépésre...

A lelkesedés megmaradt, csak idő nem. Akkor módosítom, 3 nap maradt ki. :-((( Rossz a közérzetem, nekem ez a kihagyás így sok, de ez van most. Ha tudok aludni, akkor reggel meglógok 1 órára, míg a többiek nem ébrednek. Jó lenne már, mert elég zizi vagyok.

Nem akarok semmi mást...






1 megjegyzés:

  1. Nem tudsz kitalálni valami nagyon lazát, ami nem hajt szét, de mégis jólesik a kis mozgás? Biciklizés a gyerekekkel?

    VálaszTörlés