rest, így hívják azt, amit 2 napja művelek. Nem vagyok hajlandó kényszerből futni, amikor egyetlen porcikám sem kívánja, csak azért mert akkor van lehetőségem rá. Nem tudok felkelés után fél órával tizenx km-t futni, nem esik jól, nem erőltetem, biztosan megvan ennek is az oka.
Na, akkor a nyafiból elég is volt.:)
A tegnapról csak annyit, hogy este 9 körül elvonultam kicsit súlyzózni és hasizmot erősíteni, de semmi sem volt igazi.
Ma meg...estére tartogattam a futást, de mire elindultam volna ólomsúlyúak lettek a lábaim. Igaz, megjártunk a csajszijaimmal egy tanösvényt délután, este pedig sétáltunk vagy 5 km-t a kutyával. Azt mondom rendben van, nem kell magunkat megerőszakolni csak hogy pipálhassunk a napra.
A tanösény a városunk szélén van, nem is tudtam, hogy ilyen szuper. El tudok oda futni, ott pedig kierősítem magam kedvemre és hazafutok. Mindent kipróbáltunk a lányokkal, én teljesen odáig lettem, hogy ilyen lehetőség van pár km-re a lakásunktól. SZép nap volt ez a mai!!!
De édesek vagytok!:)
VálaszTörlésKöszi, aranyos vagy!!!
VálaszTörlésHú, csak most látom, valahogy lemaradtam erről a bejegyzésről... eszméletlen jó(fej család) :)))
VálaszTörlésIgeeeeen, nagyon jófejek, tele vannak humorral, imádják egymást, szerencsés vagyok!
VálaszTörlésKÖSZI!
De szeretnék egy ilyen játszóteret! Ilyen kis csimpánzokkal :D
VálaszTörlés