12 km, 1 óra 6 perc alatt, nem önszántamból, szívesebben mentem volna gyorsabban, ha tudtam volna, teljesen le vagyok lassulva... Ha nem gyakorolok nyomást magamra, olyan 8 km lett volna csak a mai, de muszáj feljebb tornáznom a kilométereimet, szépen mentem tovább. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan ki lehet esni a napi rutinszerű futásból.
Nyáron naponta nyomtam ezeket a hosszokat és szemem sem rebbent, szóval "csak" menni kell, csinálni és újra minden a régi lesz. Egyáltalán nem fáj már a térdem, el lehet felejteni a kifogásokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése