Végre futottam

X+n nap után ma végre nem sajnáltam magamtól egy órácskát, faképnél hagytam a dobozaimat, plusz a családot és elmentem végre pótolni a megcsappant számú boldogsághormonjaimat. 

Az úgy volt, hogy Angelocska tegnap bogarat ültetett a fülembe, hogy készül a holnapi (vagyis mai futására), plusz még sikerült ma délután betolnom egy ilyet ni. 1000 köszönet a családnak, hogy megleptek szülinapomra egy szelet kölestortával és megkóstoltatták velem ezt a finomságot (nem, nem veszünk egész tortát szülinapkor, mert nincs olyan íz, amit mind a négyen annyira nagyon szeretünk és így mindenki a saját kedvencét eheti, illetve így nincs kísértés másnap). Ott tartottam, hogy ilyet nyomtam, mert mostanában sok mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértésnek (szeretem Oscar Wilde-ot), szóval ilyet:

Cukrászdás kínálatból ez a torta nálam mindent üt, pláne, hogy vagy november óta egy kezemen megszámolom, hogy mennyi cukros édességet ettem. Nem volt émelyítően édes, végre egy süti, ami nem azért nem annyira édes, mert sós. Szóval megettem és akkor már tudtam, hogy akármilyen fáradt leszek, este előkaparom a futós szerkót és senki sem állíthat meg.

Nem csak duma volt..... 10,3 km ment teljesen kereken 50 perc alatt.....nem hiába, 2 hete össze-vissza kajálok, több a kifli, mint a csirke, szóval az lett volna a csoda, ha nem repülök. Mondjuk amennyi szénhidrát lecsúszott mostanában (persze nem a jobbik fajtákból), azzal ma simán mehettem volna egy 42-es maratont is egy óra alatt. :-( Majd rendeződnek a dolgaim, újra annyit edzek, mint 2 hete és aztán visszakerülök a normál kerékvágásba, rendesen főzök, rendesen eszek, újra jól érzem magam a bőrömben. Hogy mennyire tudom utálni, hogy a nemedzés és 1-2 kg ennyire befolyásolja a komfortérzetem.... állítom, nem is vagyok normális....maradjunk annyiban, hogy a nagyobbik lányom egészségmániásnak "csúfol", teljesen érthető okokból, a kisebbik pár hete azt kérte, hogy ne eddzek már ennyit, mert Ő puha anyához szeret bújni.:-) Na, nem félek, hogy a gyerekek valaha lepattannak a betonkemény hasizmomról :D. Pedig beszép is lenne....ennyi és nem több!

Zene is legyen! Jó időben, jó helyen szólt.... énekeltem is hangosan felfelémenet a dombra....többek között ezért szeretek este futni..... közben bűntetlenül nyikoroghatok, aki meg hallja, hogy énekelek, mosolyog, vagy csak legyint, gondolva, hogy bolond szegény....