Gyerekkorom óta kísér valamilyen formában.
Belém ivódott, kell nekem, nehéz nélküle, elképzelhetetlen
számomra, hogy valamiért hosszú távon nem lehet.
Átsegít nehézségeken, tanít engem elfogadásra, kitartásra, türelemre,
keménységre, elszántságra.
Örömet, boldogságot okoz.
Lassítja az időt rajtam. Legalábbis remélem.:D
És nem csak a testemen.
A képek talán beszédesebbek!
Így kezdődött (legalábbis, erről találtam fotókat)...
![]() |
A csapatunk |
![]() |
Kicsit későn, 9 évesen kezdtem a ritmikus sportgimnasztikát |
Nem az alkatomnak való sportág, de akkoriban ez engem egyáltalán nem zavart. IMÁDTAM. Csinálni, tornázni, szerezni, versenyezni, a csapatot, a lányokat, akikkel majd 10 évet együtt edzettem a hét 5 napján. Nyáron gyakorlatilag az egész szünetet a tornateremben töltöttük.....áááá ezt nem lehet leírni!
![]() |
14 vagyok, Athénban versenyeztem |
Suli, közvetlen utána edzés, majd balett, irány haza, tanulás, alvás. A napjaim kábé így néztek ki érettségiig. Aztán főiskolára mentem sok km-re Pakstól, plusz egyébként is kiöregedtem :-) az RSG-ből.
Viszont sokat tanultam (pl időt beosztani.....fel kellene elevenítenem), kaptam egy szép tartást, átlagon felüli lazaságot és megkaptam a mozgás szeretetét. Kell ennél több?
A főiskolás sportéletem nem hagyott mély nyomokat bennem, tesióra, heti 1 talán, plusz heti 1 erobikféleség, sok-sok gyaloglás. Minimális ösztöndíj, élet napi 200 Ft-ból! És ez nem vicc!
Azóta volt Prímatorna, sokáig jártam a gyerekek születése előtt, nagyon szerettem.
Volt otthoni edzés DVD-kre (ez nem az én világom, viszont kicsi babával, örökké dolgozó apával, 100km-re lévő nagyszülőkkel ezt tudtam prezentálni).
Büszke vagyok arra, hogy közvetlenül mindkét gyerekem születése után gyakorlatilag annyi kg voltam, mint teherbeesés előtt, de az elsőnél teljesen tisztán emlékszem, hogy abban a nadrágban jöttem haza a kórházból, mint amit terhességem előtt hordtam. És arra is, hogy mindkettőjüket másfél éves korukig szoptattam. Najó, ennek sok köze nincs a sporthoz, de büszke vagyok erre is. :D
Jaaaa, azt el is felejtettem írni, ha nem a teremben edzettünk, akkor otthon VHS-en néztük a kedvenceinket!
Szóljon egy kis blues ma kicsit másképp!!!
Oksana Kostina (1972-1993)
Világbajnokság Brüsszel, 1992, 1.helyezés
....folyt köv....
Jaj de jó!!! Késő esti kis olvasnivaló, most nincs időm, csak a képeket futottam át! :) Nagyon jók!!!
VálaszTörlésJó olvasást kívánok, aztán meg jó éjszakát, hogy minél hamarabb vége legyen ennek a napnak és jöhessen a holnap.
VálaszTörlésNagyon szép kis "történet", örülök, hogy leírtad ezt, várom a folytatást :)
VálaszTörlés