Erről beszélek. Hogy van, amikor nem megy. De az nem a mai nap. Ma csak azt éreztem, hogy repülök, szárnyalok, futok, rohanok, BÁRMEDDIG, ameddig csak én akarok. Ezt a fajta futást szeretem, vagyis, többek között ezért az érzésért szeretek nagyon futni.
Elindultam, nem túl optimistán (az előző futásom lebegett a szemem előtt, hogy az mennyire kínkeserv volt). Az első pár km-en fájt a vádlim, gondoltam, ez így nem sokáig fog menni, aztán bemelegedtem rendesen és csak azt éreztem, hogy jó nekem. 1 órát szántam a mai edzésre, de mivel egyre jobb lett a közérzetem, fejben átcsoportosítottam a mai teendőimet, ma több mozgás, kevesebb tennivaló, holnap lesz egy lájtosabb napom mozgás szempontjából, viszont belehúzok, amibe kell. Megbeszéltem magammal aztán, mentem, míg az időm engedte. Így lett 19, 5 km. Kár, hogy nem 20. Majd legközelebb. 1 óra 45 perc volt. Király!!!
Meggyőződésem, hogy az étkezésen sok múlik, abból a szempontból, hogy milyen minőségú lesz a futás.
Ma reggel zabkása volt, futás előtt fél órával egy szendvics kornspitz-ből, 2 vékony szelet sonka, 2 lájtos sajtszelettel (toll-e? igen, azt szeretem). Ennél se több, se kevesebb nem kell nekem, hogy elmenjek hosszút futni.
Meggyőződésem, hogy az étkezésen sok múlik, abból a szempontból, hogy milyen minőségú lesz a futás.
Ma reggel zabkása volt, futás előtt fél órával egy szendvics kornspitz-ből, 2 vékony szelet sonka, 2 lájtos sajtszelettel (toll-e? igen, azt szeretem). Ennél se több, se kevesebb nem kell nekem, hogy elmenjek hosszút futni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése