... konkrétan az agyam a térdemet, na az volt tegnap este.
Egész délután talpon voltam, sportágválasztottunk a gyerekekkel, de erről majd később. 6 körül értünk haza, éreztem, hogy fáradt vagyok, de azt is, hogy nagyon szeretnék elmenni agyat tisztogatni, nagyon szeretném, ha mindeközben nem a térdemet kellene figyelnem, hogy amit érzek, az már első jel, vagy csak képzelődöm, és a fejem játszik velem?! Ettem pár falatot, mert kopogott a szemem a pár órája evett saláta után, megfogadtam pár jótanácsot és elindultam a nemtudommennyinek.
Aztán 23 km lett belőle, 2 óra 7 perc alatt. Az utolsó 3 km meghúzva, mert akkor hátha nem fáj annyira. És nem is fájt (annyira)! :)
Ma teljes pihi, se BR, se futás, se kis has, sesemmi.
 |
| Együtt lazán... |
Most egy icipicikét neheztelek rád, mert féltelek. Sérülten nem az erőltetés a jó megoldás, akár egy életre tönkre teheted magadat. Tudom, hogy nagy, felnőtt ember vagy és magadnak tudod és azt is, hogy nagyon kemény vagy és összeszorított fogakkal bármire képes vagy, de nem minden esetben biztos, hogy megéri. Az edzésedhez mindenesetre gratulálok és főleg a sportos nagylányaidhoz. :)
VálaszTörlés