Világéletemben UTÁLTAM futni, ha lehetett volna, akkor inkább hátrafelé futottam volna, csak ne kelljen előre. De van bennem egy
„csakazértis” makacsság. Nem szeretem? Akkoris megtanulom, mert KÉPES vagyok
rá. Szóval egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy meddig fogok futni, hogy
megszeretem-e, hogy lesz-e kitartásom csinálni, fejlődni, lesz-e
sikerélményem. Azt mondtam, ha 1 hónapon keresztül futok és utána is még
szeretnék, akkor beruházok egy „rendes” cipőbe. Addig egy régesrégi Adidas
cipőben futottam, amiről azt sem tudtam, hogy milyen fajta (később kiderült,
hogy terep futó cipő, de kisebb méretű, mint amilyenre szükségem van a
futáshoz, én meg persze betonon futottam).
Aztán pár hét múlva úgy határoztam, hogy folytatom.
Dechatlon itt van közel, elmentem és vettem egy futócipőt. Bár ne tettem volna,
most 13.000 Ft-tal lennék gazdagabb. Rosszabb volt, mint a korábbi cipőm, pár
km után fájt a lábam benne (nem tudtam persze, hogy azért, mert az akaratom
erősebb volt a lábaimnál, vagy a cipő volt ramaty) . Szenvedtem vele pár hétig,
aztán elbeszélgettem magammal. Szeretném folytatni? Igen. Hosszú távra gondolkodom? Igen. Akarom, hogy ezalatt az idő alatt tönkremenjen a lábam? Nem.
Tehát elmentem egy olyan boltba, ahol ÉRTENEK a futáshoz, a
lábhoz. Rászántam pár órát, felpróbáltam vagy 23 pár cipőt, kizárásos alapon
döntöttem 1 pár mellett. X Ft-ot szántam rá, azt kértem az eladótól, amiket
felpróbálok, azokról ne mondjon nekem árakat, nem szeretném, hogy az
befolyásoljon egy kicsit sem (mint pl a korábbi, vadiúj párnál, mert mit tudhat
egy futócipő többet a másiknál, csak a
márkát nem akarom megfizetni stb).
Megvettem az új cipőt (középkategóriás, már-már kifutó
modell, de ezt sem tudtam persze és nem is érdekelt), felvettem és REPÜLTEM
benne. Nem fájt semmim. Előtte volt fájdalom alkalmanként a vádlijaimban, az
achilles-eimben és a legdurvábban a csípőmben. Persze vertem oda a betonhoz a
lábamat, nem is csoda. Most volt 1 éves a cipőm, még kap egy kicsi időt, de
tudom, hogy lassanként cserélni kell, hiába nem látszik rajta a strapa.
Nekem megér havi 2.000 Ft-ot, hogy JÓ cipőben fussak, vagyis
inkább az, hogy vigyázzak az alkatrészeimre (kívül-belül, de ez már egy újabb történet). A régi új cipőt pedig kineveztem
BR-os cipőnek, mert annak viszont tökéletes.
