Mozgás nélkül...

...ment el a tegnapi nap, társasági életet éltem, találkoztam egy régi ismerőssel, dumáltunk egy jót, elment az idő, éhesen értem haza, fel tudtam volna falni a világot is. Ettem, nem rossz dolgokat, de sokat. Vártam, hogy pár óra múlva csinálhassak valamit, de addigra se kedvem, se erőm nem maradt. Kábé így éreztem magam estére, mint a képen a citrom.:D
Gondoltam, holnap is lesz nap, majd másnap reggel futok egy jót.

Futottam. Hogy jót, az túlzás, de reggel mit várjak, alig tudtam életet lehelni magamba. Aztán gondolkodtam, mostanság nem válogathatok, hogy mikor van több, mint egy órám futni, szóval INDULÁÁÁÁÁÁS. Ettem egy picike banánt és egy fél GO szeletet. 15 km ment, pedig az első km után azt gondoltam, ma minden egyes megtett méternek örülni fogok. Örülök is. A fejemben mennyi minden eldől.

Örülök, hogy ...

 --- tudok mozogni, hogy
 --- szeretek mozogni, hogy
 --- ez egy lényeges örömforrás az életemben,
 --- van rá lehetőségem, hogy
 --- rá tudok csodálkozni egy-egy virágzó bokorra út közben, hogy
 --- megérzem illatokat...  este sok helyen grillezős, hajnalban pékségből kenyér, egy-egy ház nyitott ablakából kávéillat, ha virágzik az akác... vagy a bodza, eszméletlen....
 --- hogy máskor nem figyelek fel arra, hogy este milyen gyönyörű, ahogy megy le a nap, már-már giccses



 --- vagy csak simán annak örülök, hogy tudok magammal beszélgetni, gondolkodni, meggyőzni magam dolgokról, vagy azok ellenkezőjéről.








Azt kell mondanom, hogy mire hazaértem, eszméletlenül örültem, hogy elindultam, mert amilyen sehogy sem indult a nap, annál szebben folytatódott és még hol van a vége????

szembe jött és megtetszett... milyen egyszerű minden