...mennem kellett, sok volt a kihagyás, rossz volt már a bőrömben. Napközben, amikor olyan szépen csendesen csöpörészett, vágyakozva néztem ki az ablakon, mennem kellene. Ebben az időben olyan futni, hogy le sem tudom írni. (Érdekes, amikor zuhogott, mintha dézsából öntötték volna, pont ugyanez a gondolat fordult meg a fejemben.... ki érti ezt?)
Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy nézem hány fok van, veszem elő a téli gatyót, és a többi hideges cuccot. Mit bánom én, hogy nem tudok még enni normálisan, nem vagyok teljesen egészséges, ha nem mehetek, még betegebb leszek.
Futottam kb 10 km-t. Este, igaz már szárazban, teljes hangerős zenével a fülemben. IMÁDOM! Most vagyok JÓÓÓÓÓL!
Hazaértem, kicsivel több, mint 50 perc alatt, nyomtam még kint a levegőn 15-10-5 fekvőt csak simán, aztán tartottam PLANK-et, az orrom elég közel volt a talajhoz, éreztem az esős föld és fű illatát, remegve mosolyra húztam a szám (de lehet, hogy vicsorgás volt inkább :D). Ez volt a pont az i-re, ennél nem kell több, hogy jól érezzem magam! Majdnem tökéletes!
Egész nap Pavarotti ment, most is megállja a helyét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése